Krisztusban Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe nem csupán egy nagy magyar szent liturgikus ünnepét jelenti egyházunk számára, hanem annál többet. Példája felszólít bennünket arra, hogy igyekezzünk megőrizni és továbbvinni az evangéliumban gyökerező szolgáló szeretetet.

Szent Erzsébet kitárta szívét a nélkülözésbe és a szegénységbe sodródott emberek előtt. Nemcsak a helyzetet ismerte fel, hanem azt is, hogy az evangélium tanítása alapján mi a teendő. Kötelességének érezte, hogy az együttérzésen túl tevékeny szeretettel segítsen nehéz helyzetbe jutott embertársain. A nyomorgókat még akkor is segítette, amikor már ő maga is szegénységre jutott. Élete végéig folytatta a szeretet szolgálatát.

A mai gazdasági világválság egyik szomorú következménye, hogy egyre többen kerülnek - sokszor a saját hibájukon kívül - anyagilag kilátástalan helyzetbe. A statisztikai adatok mögött meg kell látnunk az elszegényedett és kilátástalan helyzetbe került családokat, a megélhetésért aggódó családfenntartókat, a nélkülöző gyermekeket. Ez a jelen társadalmi és gazdasági problémáinak a következménye.

A gazdasági válságból keresi az emberiség a kiutat. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa idén megjelent Caritas in veritate kezdetű enciklikájában így szól erről:

"Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nem egyszer annak megértéséről is megfeledkezik, kicsoda is ő valójában. Tekintettel a népek fejlődésének hatalmas problémájára, amely szinte már elcsüggedésre és magadásra késztetne minket, a mi Urunk, Jézus Krisztus szava siet segítségünkre, és tudtunkra adja: >>Nálam nélkül semmit sem tehettek<< (Jn 15,5), bíztat bennünket: >>Én veletek vagyok minden nap a világ végéig<< (Mt 28,20)." (Cv 78)

"A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt, akik annak tudatában élnek, hogy az igazság által áhított szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk. Ezért nem csupán tudatosan kell reagálnunk a legnehezebb és legkomplikáltabb dolgokban is, hanem mindenekelőtt az ő szeretetére kell hagyatkoznunk."(Cv 79)

"A gazdasági segélyeknek is olyanoknak kell lenniük, amelyet nem kísérhetnek hátsó gondolatok. Nem csupán az érintett országok kormányának a bevonása szükséges, hanem a civil társadalom helyi gazdasági szereplőinek, kulturális tényezőinek, valamint a helyi egyházaknak bevonása is. A segélyprogramoknak egyre nagyobb mértékben kell olyan jellegzetes programformákat átvenniük, amelyek a segélyezett általi hozzájárulást és a segélyezésben való részvételt is magukba foglalják." (Cv 58)

"A népek fejlődése mindenekelőtt azon múlik, hogy önmagukat egyetlen családként ismerjék fel, amely valódi közösségként együtt munkálkodik és amelyet olyan egyének alkotnak, akik nem egyszerűen egymás mellett élnek." (Cv 53)

"Ez >>társadalmi téren szeretet az igazságban<< (caritas in veritate sociali): a társadalomban hirdeti meg Krisztus szeretetének igazságát." (Cv 5)

"Ám a szeretet túlhalad az igazságosságon, mert szeretni annyi, mint adni, odaadni a másiknak azt, ami az >>enyém<<; ugyanakkor a szeretet soha nem létezik igazságosság nélkül, amely azt követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az >>övé<<, ami léte és működése alapján megilleti. Nem tudok a másiknak a >>magaméból<< ajándékozni, ha előbb nem adtam meg neki azt, ami az igazságosság alapján jár neki."(Cv 6)

Kedves Testvérek!

Szentatyánk szavai elgondolkodtatnak és arra biztatnak bennünket, hogy Szent Erzsébet példáját követve, a magunk módján vegyük ki a részünket a szegénység elleni küzdelemből.

A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete, a Caritas Hungarica - Katolikus Karitász irányítja és végzi az egyház szeretetszolgálatának feladatait. Köszönetet mondunk annak a sok ezer önkéntesnek, akik az egyházmegyék karitászcsoportjaiban áldozatos munkát végeznek. Támogassátok és segítsétek a Karitász munkáját lehetőségetekhez mérten: önkéntes segítői munkával, adományok felajánlásával.

November 22-én a templomi gyűjtést az egyházi karitatív munka céljaira ajánljátok fel. Ezzel is méltó választ adhattok arra a felhívásra, amit Szentatyánk hirdetett meg az evangélium szellemében a szegénység elleni küzdelemre.

2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz. Hogy a katolikus egyház is kézzelfogható jelét tudja adni a világban a krisztusi szeretetnek, kérünk benneteket, adakozzatok a szükség komolyságához illő nagylelkűséggel a Karitász javára rendezett országos templomi gyűjtésen.

Minden adományért előre is hálás köszönetet mondunk.

Árpád-házi Szent Erzsébetnek, a Katolikus Karitász védőszentjének oltalmába ajánljuk a karitatív szolgálat minden önkéntes segítőjét és jó szándékú támogatóját.

Isten áldja és segítse meg hazánkat, hogy mihamarabb megszűnjék a nélkülözés és jusson elegendő kenyér minden család asztalára.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

 

Erdő Péter homíliája Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggáavatási szentmiséjén

Esztergomi Bazilika, 2009. október 31.
(Bölcs 3, 1-9; 2Tim 2,1-13; Mt 10,28-33)

Eminenciás Paskai László Bíboros Úr,
Excellenciás Angelo Amato Érsek Úr, a Szenttéavatási Kongregáció Prefektusa,
Excellenciás Juliusz Janusz Apostoli Nuncius Úr,
Érsek és Püspök Urak,
Az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság Igen Tisztelt Elnöke,
A Magyar Köztársaság Kormányának Igen Tisztelt Képviselői,
Igen Tisztelt Mádl Ferenc Elnök Úr,
A Magyar Tudományos Akadémia Tisztelt Elnöke,
Tisztelt Meggyes Tamás Polgármester Úr,
Politikai, Társadalmi és Kulturális Életünk Nagyrabecsült Képviselői,
A Testvéregyházak Tisztelt Képviselői,
Főtisztelendő Paptestvérek,
Krisztusban Szeretett Testvéreim!

1. Nagy ünnepre gyűltünk ma egybe hazánk főtemplomába, a Magyar Sion hegyére, amely népünk számára évszázadokon át Isten gondviselését, a visszatérés reményét, a nemzet megújulását jelképezte. A török idők romlása után újabb 150 évre volt szükség ahhoz, hogy ez a székesegyház ismét felépüljön. Ma először kerül sor boldoggá avatásra ezek között a megszentelt falak között. Magyar szentjeink és boldogjaink sorában Meszlényi Zoltán vértanú püspök alakja különleges helyet foglal el. Ő az első, aki hazánkban a sztálinista egyházüldözés áldozatai közül a boldogok sorába emelkedik. Mi Meszlényi püspök üzenete és öröksége számunkra, mai katolikusok, mai magyarok számára? Milyen mélységet tár fel életének példája? Milyen élet fakad hősies tanúságtételéből?

2. Az imént felolvasott ószövetségi olvasmány a Bölcsesség könyvéből való. Általában az igaz emberek, de különösen a vértanúk halálára érvényes, hogy "az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak. Ők azonban békességben vannak. Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket egészen elégő áldozatul" (Bölcs 3,1-6). Már az Ószövetség késői könyveiben is felbukkan a meggyőződés, hogy az Isten akaratát követő igaz élet jutalma nem csupán a földi szerencsében és sikerben, hanem inkább az örök boldogságban mutatkozik meg. Ez a meggyőződés segítette a Makkabeusok korának vértanúit, hogy hitükért életüket áldozzák (vö. Mak 6,18-7,42). Jézus Krisztus pedig saját személyében adott példát arra, hogy minden ember örök életre szóló meghívást kap, hogy a Mennyei Atya szeretete minden földi elismerésnél fontosabb.
Szent Máté evangéliumában Jézus így bátorítja apostolait: "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van" (Mt 10,28.32). A mi reményünknek és örömünknek tehát Krisztus a biztosítéka. Mert mi rosszabb történhet az emberrel, mint a halál? Ám a testi halálnál is rosszabb a lélek kárhozatba zuhanása. De az emberek nem vehetik el az egész életet, mert a lelket nem tudják megölni. Isten az egyedüli úr a lélek sorsa felett.

Ma is ölnek meg embereket a világban pusztán azért, mert keresztények. De az erőszakon és a gyilkosságon kívül sokszor mást is el kell szenvednie Krisztus követőjének. Hitünk és Egyházunk elleni rágalmaknak, gyalázkodásnak, a történelemhamisítás meg-megújuló hullámainak, az Egyház ellen irányuló gyűlöletkeltésnek, vagy a hívő emberek és az egyházi intézmények sokféle kirekesztésének gyakran ki vagyunk téve napjainkban is. De a keresztény ember küldetése nem az, hogy saját magát hirdesse, hanem Jézus Krisztust, az Urat. Mert - amint Szent Pál írja - Isten "a mi szívünket is megvilágosította, hogy dicsőségének ismerete felragyogjon nekünk Krisztus arcán" (2Kor 4,6). A Szentlélek adja meg a képességet, hogy nyíltan tanúskodjuk Jézusról.

3. Meszlényi Zoltán vértanú püspök élete a Szentlélek által megerősített keresztény ember tanúságtételének példája. 1892-ben született. Édesanyját korán elveszítette. Tapasztalatból ismerte meg a félárva, majd az árva gyermekek sorsát. Más emberben ez okozhatott volna gyökértelenséget, esetleg keserűséget a társadalommal szemben, vagy teljes talajvesztést. Zoltán püspököt azonban ez a tapasztalat élete végéig elkísérte, és arra indította, hogy a nyomorúságban élő, vagy árvaságra jutott gyerekekről és fiatalokról időt, energiát nem kímélve, saját pénzéből is gondoskodjék. A Gondviselés megpróbálta tehát őt, de ez lelki elmélyülésére és megnemesedésére szolgált.

De kapott ő Istentől más ajándékot is. Kapta a kiváló tehetséget és kapta a papi hivatást. Most, a papság évében különösen is fel kell figyelnünk arra, hogy ő is kora ifjúságában ismerte fel Krisztus hívó szavát. A Józsefvárosban ragadta meg lelkét a jó papok és hittanárok tanításából sugárzó krisztusi eszmény. Így jelentkezett az Esztergomi Főegyházmegye szolgálatára. Esztergomban pedig a kisszeminaristák a Bencés Gimnáziumba jártak. Itt kitűnt társai közül kiváló adottságaival, ezért érettségi után Rómába küldték tanulni a Collegium Germanico-Hungaricumba. Tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorátust, egyházjogból pedig bakkalaureátusi fokozatot szerzett. Pedig a zavartalan, nyugodt készület nem adatott meg számára. Közbeszólt az I. világháború. Olaszország átállt az Antant-hatalmak oldalára. Ezért a jezsuita rend az általa vezetett római kollégium növendékeit Innsbruckba helyezte át, nehogy az olasz hatóságok mint ellenséges állampolgárokat internálják őket. De Zoltán imádkozott, tanult, és később is áhítattal emlékezik vissza a készületnek ezekre az éveire. Nem engedte, hogy a viharos események a lelkét is szétszórják, hanem hűségesen, pontosan, Isten előtti felelősséggel haladt kitűzött célja felé, mert tudta, hogy a papi hivatást nem pusztán hangulatból, kellemes és szép életpályát keresve választotta, hanem engedelmességből Krisztus ellenállhatatlan hívó szava iránt. "A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok" (Róm 12,11). Ez az odaadás Meszlényi Zoltánban nem színpadias gesztusokban nyilvánult meg, lelkesedése nem a külső sikert, nem is a pillanatnyi jó közérzet mámorát kereste. Inkább abban nyilvánult meg, hogy szenvedélyesen kutatta Isten akaratát, és pontosan, lelkiismeretesen, hűségesen teljesítette minden kötelességét. Különösen az állapotbeli kötelességeit diákként, papként, majd érseki titkárként, irodaigazgatóként, az egyházi bíróság munkatársaként, az egyházmegye vagyonkezelőjeként, 1937-től pedig segédpüspökként. De ugyanilyen hűséggel és pontosan tette meg mindazt, amire a rokoni szeretet vagy a rábízott szegények és kiszolgáltatottak iránti szeretet kötelezte.

De hogyan érik a kicsiben való hűség a vértanúság hősies önfeláldozásává? Hogyan? - Szinte észrevétlenül. Az Isten akaratára nap mint nap kimondott igen, Krisztus arcának alázatos és szenvedélyes keresése ragadja magával az embert egy olyan úton, amelyen már a Szentlélek irányítja a lépteinket. És mindez a nagyszerű folyamat még mindig a hétköznapi élet kulisszái között zajlik. Gondoskodni az egyházmegye intézményeinek anyagi fenntartásáról a II. világháború körülményei között, észrevenni a sok emberi nyomorúságot, különös megértéssel és szeretettel állni a papok mellé és közben nem feledkezni meg az imádságról és a tudományról sem - ezek voltak Zoltán püspök számára a legfőbb kihívások. Ő úgy élte mindennapjait, hogy sokszor az evilági dolgok mélyére látott, Isten és az örökkévalóság szempontjából tekintett az új és új problémákra. Zoltán püspök mélyre néző tekintete a háború végén is megpillantotta az emberi szenvedések mögött a lelki pusztulás lehangoló képét és ráérzett a keresztényekre váró vértanúságra is. 1945. december 2-án az esztergomi belvárosi templomban a következőt mondta: "A mi régen lelkileg egészséges népünk ma egy olyan erkölcsi mélyponton áll, hogy ha az irgalmas Isten nem könyörül rajta, s ha nem lesz része egy újabb úrjövetben, akkor kételkedni lehet jövője felől. Híreket kapunk rablásokról, fosztogatásokról, gyilkosságokról - jellemzi a püspök a háború utáni helyzetet. Szeretik ezt könnyen mások számlájára írni - folytatja -, de ne áltassuk magunkat, ezek a bűntettek sok esetben saját testvéreink után kiáltanak. Akkor, amikor a nemzeti szerencsétlenségeknek eggyé kellett volna forrasztani minden magyar embert, megindult a lelki széthasadás, és az emberek egymás ellen koholták a vádakat, feljelentéseket tettek. ártatlan emberek ellen. Remélhető-e számu(n)kra lelki feltámadás úrjövet nélkül?" . Ki tudna megszabadítani minket más - kérdezi tovább -, mint az a Krisztus, akiben az irgalmasság és az emberiesség megjelenik?

Meszlényi püspök tanítása megrendítően aktuális: ma is úgy érezzük, hogy egyéni és közösségi önzésünk, rövidlátásunk, hatalomvágyunk, gyűlölködéseink olyan csapdába ejtettek minket, amelyből kiszabadulni a magunk erejéből nem tudunk. A külső körülmények romlása összefügg az emberi magatartással is. Nem pusztán a világgazdaság személytelen következményeit viseljük: magunk is - ki többé, ki kevésbé - felelősek vagyunk bajainkért. És a nehézségek nem ritkán éppen azokat sújtják a legkeményebben, akik a legkevésbé felelősek sorsuk romlásáért. De talán még nagyobb a baj a lélek világában, ahol sokakon elhatalmasodik a csüggedés, a reménytelenség, a depresszió, az értelmetlenség érzése, vagy akár a keserűség és a gyűlölet. Ebből az ördögi körből csak Isten irgalmas szeretete menthet ki minket. Ennek a szeretetnek különleges tanúi azok az emberek, akik az életüket is készek feláldozni Isten szeretetéért az örök élet reményében. A vértanúk hűsége tehát remény forrása a számunkra. Felhasítja felettünk a bűnből és nyomorúságból szőtt szürke égboltot, hogy távolabbra, a mennyországba lássunk, mert ott van a mi igazi hazánk (vö. Fil 3,20), Isten örömében (vö. Mt 25,21.23).

Ilyen emelkedett lélekkel élte át Zoltán püspök a háborút, ilyen bölcsességgel szemlélte a hívő emberekre és az Egyházra nehezedő egyre nagyobb nyomást, a kommunista diktatúra kialakulását. 1948-ban szinte prófétai szavakkal beszél: "A halálra készülő Üdvözítő jövendölése a tanítványaira váró szenvedésekről. minden idők krisztushívő keresztényének" szól - mondja. "Szent Ciprián. szerint a mártírok vérének hullatása az a vetés, melyből" a keresztények tömegei sarjadnak . Majd hozzáfűzi: "Jól tudjátok, hogy a vértanúk kora nem zárult le az első századokkal. Alig volt egy-egy emberöltő, amelyben nem voltak vértanúk a világegyház egyik vagy másik pontján" . De az üldözés közelsége megfért Zoltán püspök szívében a megértéssel is az üldözők iránt. "Ezeket az üldözéseket - mondja - fanatikus emberek vezették. Mindnyájukra illik az Úr Jézus szava: megöltek hívőket, mert ezáltal a maguk módján szolgálatot véltek tenni Istennek" . Ebben a drámai korban "a vigasztaló Szentlélek a reménységünk - hangsúlyozza Meszlényi püspök -, aki megtanít arra, hogyan kell Krisztus igazsága mellett kitartani, hogyan kell a hitet megőrizni minden kísértéssel szemben, hogyan kell vágyódni az égi korona után" .

4. Ilyen volt hát az az élet és ilyen volt az a lelkiség, amely elvezetett a hősies helytállás pillanatáig. Amikor 1950. június 15-én meghalt Drahos János általános helynök, aki a börtönben lévő Mindszenty bíboros helyett főegyházmegyénket kormányozta, félelem rázta meg a papságot és a hívőket. Hiszen eddig minden nehézség ellenére a római pápához és a bebörtönzött főpásztorhoz hűségben irányították az egyházmegyét. De mi következik ezután? Június 17-én Drahos helynök temetése után került sor a káptalani helynökválasztásra az elárvult egyházmegye élére. Csakhogy a választás szabadságát elviselhetetlen külső nyomás akadályozta. Az állami hatóságok mindenképpen Beresztóczy Miklós megválasztását kívánták, aki akkor már a békemozgalom megszervezője volt. Az esztergomi kanonokok, köztük Meszlényi püspök, nem haragudtak Beresztóczy Miklósra. Hasonló képzettségű, egyházjoggal, egyházkormányzattal foglalkozó paptestvért láthattak benne, akivel Serédi Jusztinián mellett együtt munkálkodtak az Egyház érdekében. De tudták róla, hogy börtönben volt. Együttérző szomorúsággal gyanították azt is, hogy sok tekintetben megtört az ott eltöltött idő alatt. Viszont a több csatornán érkező, erőszakos állami nyomás rádöbbentette a káptalant, hogy ha Beresztóczyt választják, ez nem lesz szabad döntés, és így érvényes sem lehet. Azt pedig mindenképpen el kellett kerülni, hogy hívek és papok bizonytalanságban legyenek afelől, hogy ki az egyházmegye törvényes főpásztora. Mert a Szent Péter utódával való egység nemcsak külső formaság, de éltető erő, melyből a hit és a kegyelem forrása fakad. A pápával való egység megerősíti a helyi egyházat, hogy hűséges lehessen krisztusi küldetéséhez. Ez volt az a szempont, ami Meszlényi Zoltánt, a segédpüspököt arra vezette, hogy ezt a veszélyes feladatot - szabódva bár, de - alázattal elfogadja.

Első és egyetlen főpásztori körlevelében számot vet életével. A választás elfogadását így indokolja: "A jelen helyzetben nem volt szabad elhárítanom a terhet, amelyet rám akartak ruházni" . Még ekkor is felmerülhetett a gondolat, nem lehetne-e az új káptalani helynököt rávenni, hogy a börtönben lévő főpásztor ellenében az Egyház előírásaitól eltérve nagy engedményeket tegyen az állami hatalom irányában. A róla folytatott korábbi megfigyelések és vizsgálódások részben éppen ezt kutatták. Talán azt remélték, hogy ki lehet őt játszani Mindszenty bíboros ellen. Hogy talán sértődöttség él a szívében, mert bár hét évvel korábban lett püspök, mint Mindszenty József, és nyelvtudásban, képzettségben is felülmúlta őt, mégsem ő lett az egyházmegye érseke. De benne nem élt keserűség. Sőt, hűségét és alázatát a legszebben akkor mutatta meg, amikor Mindszenty bíboros már börtönben volt. Zoltán püspök szentbeszédeiben arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Ez nem a törtető ember hangja. Maga az ügynök pedig, aki Meszlényi püspökről 1950 júniusában a jelentést írja, így értékeli a helyzetet: nincs esélye annak, hogy különleges együttműködésre megnyerjék az új helynököt, mert Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek "nem kenyere a megalkuvás". Ez az igazi vallomás az ő jelleméről, ez mutatja nagyságát és készségét a vértanúságra az Egyház iránti szeretetből. Ezért hurcolták el 1950. június 29-én, ezért tartották embertelen körülmények között, nyitott ablaknál a téli hidegben, mezítláb hajszolva a salakos udvaron, a szükséges gyógyszerek nélkül, mindvégig szigorúan elkülönítve, magánzárkában. Ha céljuk az Egyház megtörése, megfélemlítése volt ezzel a bánásmóddal, ez is a vértanúságot támasztja alá. Ha szándékuk a püspök elpusztítására irányult, mert útjában volt törekvésüknek az Egyház irányítására, szintén a vértanúságot erősíti meg magatartásuk. Nem véletlen baleset volt tehát ez a halál, hanem a hitért, Krisztus Egyházáért engedelmes lélekkel vállalt tanúságtétel.

Zoltán püspök halálát sokáig síri csend övezte. Csak három évvel később közölték a halál tényét, akkor is hamis időpontot jelöltek meg. Újabb 12 évbe telt, míg megengedték, hogy a sírját felkeressék és földi maradványait átszállítsák ide, a Bazilika kriptájába. Az akkori temetés a nyilvánosság kizárásával folyt. Ennyire féltek a hatóságok a 15 évvel korábban elhunyt Meszlényi püspöktől, aki pedig nem is volt a politika híres szereplője.

A Püspöki Konferencia 1950 nyarán a szerzetesek elhurcolásának nyomása alatt rendkívüli ülést tartott. A kérdés a kormánnyal való megállapodás aláírása volt. Bár többen felvetették, hogy hivatalosan számon kellene kérni az államtól, mi történt a Püspöki Kar egyik tagjával, de a nagy politikai nyomás körülményei között ez a számonkérő levél sohasem íródott meg. Mélységes, hosszú hallgatás fedte el a vértanú püspök alakját sok-sok éven át. De "Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és Isten erőtlensége erősebb az embereknél" (1Kor 1,25).

Boldog Zoltán püspök! Eljöttünk, hogy meghajoljunk vértanúságod nagysága előtt. Eljöttünk, hogy ujjongva fogadjuk Benedek pápa döntését és az oltáron tiszteljünk Téged, nemzetünk szentjei és boldogjai sorában. Eljöttünk, hogy beletekintsünk bizalmad és hűséged tiszta tükrébe és a pártfogásodat kérjük. Könyörögj Püspöki Karunkért, papságunkért és szerzeteseinkért, hogy fáradhatatlanul és lelkiismeretesen szenteljük az életünket Krisztus ügyének! Könyörögj egész népünkért, hogy meggyógyítsa Isten lelkünk sok sebét, hogy boldoggá avatásod legyen a mi számunkra is a kiengesztelődés nagy ünnepe, hogy múltunk sérelmei az irgalmasság fényében már ne a keserűség és a széthúzás forrásai legyenek, hanem a megértés és a megbékélés útját mutassák! Könyörögj mindazokért, akik igazságtalanságot szenvedtek, mert a megbocsátás csodálatos lehetősége mindig az ő kezükben van. Könyörögj értünk, hogy őszintén bánjuk, ha sérelmet vagy szenvedést okoztunk másoknak, és legyünk készek a kiengesztelődésre! Könyörögj mindnyájunkért, hogy a szívek megújulása tegye jobbá, boldogabbá körülöttünk a világot és vezessen el minél több embert Krisztushoz, aki végső és teljes boldogságunk! Amen.

 

Forrás: Magyar Kurír

Boldoggáavatási mise, Esztergom, 2009. október 31.

2009. október 31-én reggel negyed 8-tól gyülekezés a Kossuth téren, az autóbusz fél 8-kor indul Esztergomba.
Mivel több ezer zarándokra számítanak a boldoggá avatási misén, ezért célszerű időben helyet foglalni a Bazilikában.
A misét 10.30-kor kezdődik és 12 óráig tart. Ezt követően lehetőség lesz:

• Az altemplomba a zarándokoknak ingyenes a belépés, így imádkozhatunk Mindszenty hercegprímás sírjánál.
• A kincstár megtekintésére, belépőjegy: 700 Ft/fő, gyerekeknek, nyugdíjasoknak 350 Ft/fő.
• Rövid városnézésre
• Ebédelni, kávézni, pihenni.

A visszaindulást ennek megfelelően fél kettőre tervezzük, így előre láthatólag 3 óra körül érkezünk meg Hatvanba!

Szent Anna búcsú a lőrinci Szent Anna kápolnánál, 2009. július 26.

Az 1725-ben felszentelt kápolnánál idén a szentmisét Tempfli József ny. nagyváradi megyéspüspök mutatta be, aki idén töltötte be 78. életévét.
A több száz egybegyűlt előtti prédikációját egy gyönyörű Mécs László idézettel kezdte:

Rólad gondolkozom hideg őszi estén
kóborló elődöm, Tinódi Sebestyén,
te is keseregtél végvárak elestén,
míg nemzeted vérzett fájdalmak keresztjén.

Lehetünk szétvágva harminchét határba
s hordhatjuk a mézet a közös kaptárba,
csak a Méhes álljon ragyogón, kitárva
új határok felett minden égi tájra.

A Kaptár (így nagybetűvel) jelenti a templomok tornyát, a Parlament tornyait, amelyekhez folyamodhatunk, amelyekért áldozatot hozhatunk, ahonnat segítséget remélhetünk. Boldogabb, élhetőbb Magyarországot csak ez biztosít: a hitnek a tízparancsolata és az országnak a törvényei. Az emberformáló parancsokban az Isten alaptörvénybe adta, a szülőknek sohasem kell megparancsolni, hogy törödj a gyermekeddel; de a gyermeknek meg kell parancsolni, hogy törödj a szülőddel, gondozd őket.
Szent Annának az volt az Istentől rendelt kötelessége, hogy egy olyan Jézus szülőt neveljen, aki feltétel nélkül elfogadja az Isteni szándékot. Ez óriási feladat volt Mária részéről, de nevelésének következtében ki tudta mondani: " Íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint".

A Kereszt című francia napilapban cikk jelent az elit emberről. Elit, kiváló ember csak az lehet, akinek a gondolata, a szava és a tette megegyezik: tehát amit gondol azt mondja, és amit mondd azt teszi, akiben nincs meg ez a hármas egység, azon ember szavának már nem lehet hinni. A világ embereinek szüksége van Szent Annához hasonlóan elit emberekre, akinek az életpéldáját követni tudja. A történelem tragédiája, hogy nemcsak a jóságnak és a szépségnek vannak elit emberei hanem a gonoszságnak is, őket nem szabad követni, tudni kell tőlük elfordulni.
Szent Anna közbenjárását kell kérnünk, hogy meg tudjuk nézni hogy kik ülnek a világ történelem szekerén: a gonoszság vagy a jóság elitjei, mert mindannyiunké a felelősség: megtettük-e a magunkét itt az egyházi tornyok alatt, vagy parlament tornyai alatt.
Tegyünk meg mindent azért, hogy segítsen meg az Isten, jöjjön el az az idő,mikor élhetőbb életet élünk, itt is, a szomszédainkban is de az egész világon is!

(Valcsák László)

Kedves Galgás Fiatal!

Sajnálattal hallottam, hogy idén nem tudtál részt venni a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség táborán, ami a tavalyihoz hasonlóan Tápiószentmártonban került megrendezésre július 7-e és 10-e között. Mivel megígértem, hogy mindenről beszámolok, fogadd szeretettel ezt a pár sort, a számomra legmaradandóbb emlékekkel.
Idei táborunkban Assisi Szent Ferenc életén keresztül tanultunk meg SZÖSZ-ölni. Azaz SZabadon engedelmeskedni, Örömmel gyakorolni a szegénységet, és SZeretettel a tisztaságot. Sejtésem már az első napon beigazolódott, miszerint a KT-k (azaz Kisebb Testvérek) ezt a témát is kreatívan, sok-sok könnyű, illetve kissé nehezebb feladattal fogják szemléletesebbé tenni. A tábor megnyitóján, hasonlóan a ferencesekhez, egy regulát kellett elfogadnunk és természetesen betartanunk, mely az engedelmesség-szegénység-tisztaság hármashoz tartozó főbb szabályokat tartalmazta. A tábor zászlójának felvonásakor elnézve a lelkes KT-ket, a mosolygó ismerős és kevésbé ismerős arcokat tudtam, hogy ez a tábor már rossz nem lehet. Ezt a meggyőződésemet csak megerősítette az ezután következő, a többi naphoz hasonló, finom ebéd.
Ezt követően engedd meg, hogy a számomra legkiemelkedőbb, és legmaradandóbb emlékeimet emeljem ki, ami nem könnyű feladat a négy nap számos élményei közül.

A LEGváratlanabb: Miután első nap előadások segítségével megismerkedtünk Szent Ferenc életével, a második nap el is kezdtük örömmel gyakorolni a szegénységet. Na jó, az öröm a nap elején még túlzásnak tűnt, fél 6-kor keltettek minket azzal az utasítással hogy 20 perc múlva legyünk kész , mert egy sok állomásos akadályversenyen fogunk részt venni kiscsoportunkkal. A váratlan, és korai ébresztőt követően kikászálódtunk a sátrakból, azzal a reménnyel, hogy legalább egy finom reggelivel kelünk útra. Nem így történt: a mai nap bűnbánati nap volt, ezért böjtöltünk és csak kenyeret és vizet fogyasztottunk. A helyzettel kibékülve vágtunk neki az akadályversenynek, ahol Szent Ferenchez kapcsolódó megmérettetés: célba dobás, regulaírás, érvelés, patakon átkelés várt minket. Mikor vissza értünk már nem is tűnt olyan nehéznek a böjtölés, és a frissen szerzett élmények felejtették a korai felkelést is.

A LEGnagyobb lelki élmény: A második nap délutánja a gyónásra való ráhangolódás jegyében telt, a kiscsoportos beszélgetés, Misu előadása is ezt próbálta elősegíteni. Egyik legjobb élményem az a gyónás volt, ahol elcsendesedve vártunk a gyónási lehetőségre, majd mikor végeztünk mécseseinket letéve énekeltünk. Szintén idesorolnám az esti sírkerti misét és az azt követő közbenjáró imát. Ahogy hallottam a záró kiscsoportos beszélgetésen ez nem csak nekem, hanem a legtöbbünknek az egyik legmaradandóbb élménye volt.

A LEGtanulságosabb: Harmadik napunkon arról elmélkedtünk, hogy hogyan lehet szeretettel gyakorolni a tisztaságot. Ebben segített a Szent Ferenc életéről szóló filmrészlet, Vica előadása, a kiscsoportos beszélgetés. Számomra az ehhez kapcsolódó legnagyobb élmény a forgószínpad szerűen zajló tanulságtételek voltak. Négy helyszínen mondták el a témához kapcsolódó tapasztalataikat, emlékeiket a Gödöny házaspár, a Huszári házaspár, Kovács Misi és az Atyák. Érdekes és tanulságos volt különféle nézőpontból meghallgatni a tanulságtevők gondolatait a tisztaságról és a szeretetről.

A LEGvidámabb: Itt különösen nehéz válogatni, mert nagyon sok jó hangulatú élményem van. De talán a legvidámabb a búcsúest volt, ahol minden kiscsoport egy kis produkcióval készült. Újrafogalmazódott táborunk jelmondata a SZÖSZ, megismerkedhettünk Assisi Szent Ferenc eddig nem ismert, XXI. századi oldalával, vonatozhattunk keresztbe-kasul a tábor területén, meghallgathattuk a KT-k és a Galga Band énekeit. A táborról készült összefoglaló prezentáció, melyet Boborján tolmácsolt szintén szerzett számunkra derűs perceket.

A LEGszomorúbb: A legszomorúbb emlék az utolsó naphoz kapcsolódik. Bár a napnak meg volt a témája,az engedelmesség, és a szokásos programok azaz a filmrészlet, a kiscsoportos beszélgetés, az előadás is lezajlottak, a központi gondolat a nap közepére a hazautazás lett. A záró szentmise és a zászlólevonás után útravalóként kaptunk egy képeslapot, amin mindenkinek egy-egy feladat volt. Erre azért volt szükség, mert a táborba olyan volt, mintha egy búra alatt lettünk volna, ahol a világ gondjai nem érnek el minket, és ha hazatérünk ismét ott lesz a sok feladat. Ez az idézet segít egy kicsit a mindennapjainkba jó irányú változást vinni. Azonban én biztos vagyok benne, hogy nem csak ez az idézet, hanem a négy nap témái, előadásai, beszélgetései is segítettek, hogy kissé megváltoztassuk szürke hétköznapjainkat. A legszomorúbb emlék a búcsúzkodás volt, ami nem csak azt jelentette, hogy egy ideig nem találkozunk ismerőseinkkel, barátainkkal, hanem azt is, hogy a következő táborig pontosan egy évet kell várni.
Remélem ez a "pár" sor egy kis képet adott Galgás táborunkról, te is kedvet kaptál hozzá és jövőre velünk tartasz. Engedd meg, hogy úgy búcsúzzam el, ahogy Szent Ferenc kezdte prédikációit, zárta leveleit:

Pax et bonum!

Valcsák Réka
Hatvan, 2009. július 21.

 

 

Életünket adjuk
Jézus szent szívének idei ünnepén, június 19-én Rómában, a vatikáni Szent
Péter-bazilikában XVI. Benedek pápa ünnepélyesen megnyitotta a Papok évét.
A Szentatya abból az alkalomból hirdette meg a mostantól 2010. június
11-ig tartó tematikus esztendőt, hogy most ünnepeljük a papok védőszentje,
Vianney Szent János halálának 150. évfordulóját.

Vianney Szent János 1786-ban egy Lyon melletti kis faluban, Dardilly-ben
született egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként. Gyermekkora a
francia forradalom idejére esett, amely időszak egyáltalán nem volt
kedvező az Egyház számára. János vállalta a fáradtságot, hogy éjnek idején
járjon hittanra, mert az órákat csak titokban lehetett megtartani.
Egyáltalán nem volt tehetséges, s emiatt később sok megaláztatásban volt
része. A pappá szentelése előtti vizsgán ezzel a megjegyzéssel engedték a
szentelésre: "Az Egyháznak nemcsak tudós, hanem jámbor papokra is szüksége
van, és ez az ember az!" Egy Ars nevű kis falunak lett a plébánosa,
amelynek lakossága teljesen vallástalanul élt akkor, amikor odakerült.
Prédikációi nem voltak magas színvonalúak, sőt, egészen egyszerűek voltak,
de kiválóan gyóntatott. Értett az emberek szívéhez, s ennek köszönhetően
egyre többen keresték fel őt, hogy nála gyónhassanak. Negyven éves papi
szolgálatának eredményeként a faluban már mindenki keresztény életet élt.
1859. augusztus 4-én halt meg nagy szegénységben és magányban. 1925-ben
XI. Piusz pápa szentté avatta az ars-i plébánost.

S ha valaki most megkérdezné, hogy miért éppen egy tanulatlan, egyszerű
ember lett a plébánosok és papok védőszentje, akkor azt válaszolhatjuk,
hogy azért, mert életét valóban Istennek és a rábízott híveknek adta, s
ebben minden papnak, tudósnak vagy kevésbé műveltnek, fiatalnak és
idősnek, egyszerű plébánosnak és magasabb tisztségre emelt püspököknek
egyaránt példaképe lehet. Vianney Szent János példája rávilágít a papság
egyik titkára, az odaajándékozott életre. Nyilvánvaló, hogy a papságnak az
a része, ami a meghívó Isten és a meghívott fiatal között történik, a
kívülállók számára szinte teljesen megfoghatatlan. A hívek, akik csak
kívülről látják papjaik életét, nem értik meg azt igazán sohasem, hogy
miért választja valaki ezt a hivatást, pontosabban miért is fogadja el az
isteni hívást. De miközben titok marad az, hogy mi zajlik a pap és Isten
között, az emberek számára mindennap látható papjuk velük való kapcsolata.

Szent Pál apostol az első tesszaloniki levélben a következőket írja:
"Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem
életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!"
(1Tessz 2,8). Pál apostol szavai egybecsengenek Jézus kijelentésével:
"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).
És ezt Jézus nem csak tanította, hanem meg is tette, amikor a kereszten
feláldozta magát minden emberért. Odaadta magát Istennek és odaadta magát
az emberiségnek. A papi szolgálatra meghívottak ugyanezt teszik.
Felajánlják magukat Istennek és odaadják életüket az embereknek. Erről
beszél a Népek Apostola is, amikor emlékezteti a tesszaloniki híveket
arra, hogy nem csupán Krisztus evangéliumát nyújtotta nekik, hanem egész
életét.

Jó, ha a hívek felfigyelnek a papságnak erre az elemére. Mi, papok nem
csak az igét hirdetjük, nem csak bemutatjuk a szentmisét a hívekért, nem
csupán megkereszteljük a gyermekeket és összeadjuk a házasulandókat és nem
csak hittant tanítunk a gyermekeknek, hanem életünket adjuk az embereknek.
A felsorolt feladatokat és minden más papi feladatot nem úgy végezzük,
mint egyszerű munkát, hanem mint olyan cselekedeteket, amelyek által
életünket adjuk a híveknek. A papnak is vannak hibái, gyengeségei, bűnei,
mint minden embernek. De mindezek mellett is érdemes észrevenni, hogy
mégiscsak odaadja életét az embereknek. S talán köztük olyanoknak is, akik
olykor rosszindulattal bírálják őt. Olyanoknak, akik sohasem lennének
képesek arra, hogy másoknak adják egész életüket, s csak önmaguknak élnek.
A pap tehát amellett, hogy Isten szolgálatába áll, vállalja az emberek
szolgálatát, nekik adva életét. Ennek fényében már érthetővé válik az is,
hogy miért vállalja a papságra jelentkező a nőtlenséget, azaz azt, hogy
nem lesz családja és gyermekei. Azért teszi ezt, hogy egészen Istennek
éljen és odaadhassa életét Isten népének.

A most kezdődő papok éve, amelyet a mai vasárnapon plébániánkon is
megnyitunk, jó alkalom számunkra, papok számára, hogy megismételjük
elköteleződésünket a bennünket papi szolgálatra hívó Isten felé. Az
esztendő ugyanakkor lehetőség arra is, hogy a hívek az eddigieknél is
buzgóbban imádkozzanak Istenhez új papi hivatásokért és szent papokért,
amely ima reményeink szerint meghozza gyümölcsét. Ebben a reményben hívom
plébániánk minden hívőjét hétről-hétre közös szentségimádásra papi
hivatásokért. A jövő héttől kezdődően minden csütörtökön szentségimádást
tartunk templomunkban, amely az esti szentmise előtt egy órával kezdődik.
Jöjjünk el, és imádkozzunk együtt papi hivatásokért!

Ezek az alkalmak is meg fognak erősíteni minket annak tudatában, hogy a
papi hivatások ügye és a papok éve mindannyiunk közös ügye. Papoké és
híveké egyaránt. Az elmúlt vasárnap kértem, hogy a mai szentmisére
mindenki hozzon magával egy kis papírhajót. Köszönöm mindenkinek, aki
vette a fáradságot, s elkészítette, ma pedig magával hozta kis hajóját. Én
is készítettem kettőt, egy nagyobbat és egy kisebbet is. A nagyobbik az
Egyház hajója, a mi plébániánk, a mi közösségünk hajója. E nagy hajót
elhelyezzük most az oltár előtt, s ebbe teszem bele a magam kis hajóját,
mely az én életemet jelképezi. Kérem, hogy most (vagy ha alkalmasabbnak
tűnik a szentmise végén) helyezze el mindenki a maga kis csónakját ebben a
nagy hajóban. Azt jelképezzük ezzel, hogy mi, papok és a hívek egy hajóban
vagyunk, egy hajóban evezünk. A papi hivatások ügye és a papok éve az
egész világegyház és a mi plébániai közösségünk ügye, mindannyiunk közös
ügye. Papoké és híveké egyaránt.
(Horváth István Sándor)

 

Imre atya aranymiséje, 2009.június 21.

Uram, kihez mennénk?
Az örök élet igéi nálad vannak.

(Jn.6,68)

Gesztesi Imre atyát 1959. június 21-én szentelték pappá Vácott. Idén tehát 50 éve van a papi pályán és 30 éve van közöttünk Hatvanban. Jelenleg nyugdíjas kisegítő lelkészként, püspöki tanácsos beosztásban misézik, keresztel, temet, hirdeti az Evangéliumot.
Isten éltesse Imre atyát erőben, egészségben!

Meghívó

Tisztelettel hívunk mindenkit, VÁROSUNK FOGADALMI ÜNNEPÉN, 2009. január 20-án (kedden) délelőtt 11 órakor tartandó ünnepi szentmisére, melyet Gulyka József c. prépost, kerületi esperes, isaszegi plébános fog celebrálni.

Koza József prépost, kanonok, plébános és az Egyházközség Képviselőtestülete.