Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

Faludy György: EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT, TE CSILLAG
A terrible beauty is born
(Yeats)

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hôsök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában,

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán,
Földváry már kedd este elesett
a Rókus elôtt; szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek,

péntek: még több vér, tankok, a Ligetnél
az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a "szörnyű
szépség" most nálunk is megszületik,

hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán,
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem elôtt kis, tétova szivárvány,

ölelkezés az Írószövetségben,
mert csomagolnak s indulnak haza,
feltépett sínek és torlaszok: fölöttük
a szabadság liliom-illata,

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen; bármi
történjék is, boldogság, hogy megértem,

és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör, ködön; talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszôke haján,

és szombat: a hajnalban csupa reménység,
estére tudni: nyakunkon a kés,
a keleti szemhatár mögött mocskos
felhôk, nyugatról álszent röfögés,

mentünk a kétszázezerrel; nem bírnék
több börtönt és ha nem is jön velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem,

akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
eddig sem ápolt s ha más föld takar
mit számít az? s mit számít, ha fiam majd
dad-nek is szólít és nem lesz magyar?

Mi elmaradt, azt húsz vagy száz év múlva
az ifjúságtól mind visszakapom:
ôk látják majd, hogy az elôszobákban
kabátom még ott lóg a fogason.
Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék,
sem múltam nem vagy, sem történelem,
de lényem egy kioperálhatatlan
darabja, testrész, ki jöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt,
melynek nincs korlátja: - életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
meg örömet; mindig te fogtál kézen
ha botladoztam, magasra emeltél
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen,

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
a nehéz út oly könnyű volt veled!
Oly régesrégen sütsz fehér hajamra,
ragyogj sokáig még sírom felett.

Hatvan év

Pálos Frigyes

1947. június 22-én részesültem az egyházi rend szentségében. Visszatekintve úgy tetszik, a Gondviselés vezette az egész életemet. Mécs László Aranyos kicsikém című versének első sorai bevésődtek emlékezetembe: "Hiszek a véletlenben, mely megett / Isten nevet..."

Első állomáshelyem Pestújhely volt, majd Kecskemétre helyeztek. Ott szembekerültem az egyházügyi hivatal vezetőjével, Prantner Józseffel: a helyi papok nem vettek részt a békepapi gyűlésen, mert lebeszéltem őket. Hatvanba helyeztek, majd Ceglédre, később Vácra.

1960-ban a nógrádi Tereskére kerültem, ahol tizennyolc évig voltam plébános. Büntetésnek szánták, de akik ártani akartak az egyháznak, végül is nem tehettek mást, mint amit a Gondviselő megengedett nekik. A kezdetektől érdeklődtem az egyházművészet iránt. Életem első "nagy műve" is oda kötődik: a templom helyreállítása és a Szent László-freskó felfedezése. Közben arra is adódott lehetőség, hogy művészettörténeti diplomát szerezzek.

1978-ban Hatvanba kerültem, ahol másfél év múlva megkaptam. Huszonhat évet töltöttem ott, s közben a püspökség egyházművészeti ügyeit is intéztem. 1994-ben rám bízták a váci székesegyházi kincstár és egyházi gyűjtemény igazgatását, amelyet nyugdíjasként is ellátok.

Gyémántmisém napján az evangélium éppen a Gondviselésről szól, s én ezért szeretnék hálát adni. A misére készült szentképemen ezért ez a mondat áll: "Mindenért legyen Istennek hála."

Amikor pappá szentelnek bennünket, a püspök a kezébe fogja a kezünket, és megkérdezi: ígérsz-e nekem és törvényes utódaimnak tiszteletet és engedelmességet. Ez nem esett nehezemre egy életen át. Jézus gyermekkoráról Szent Lukács ezt írta: "...engedelmeskedett nekik." Jézus engedelmes volt egészen a kereszthalálig. S ez az alapja papi életünknek is: engedelmesség és szolgálat.

Megjelent az Új ember 2007. június 24-i számában

Zarándoklat somlyói Máriához.
Egy hétig Erdélyben kirándultam. Szubjektív beszámolló a Pünkösdi Búcsúról.

2007. május 23-án hajnalban indultunk. A tanulmányi kirándulás során bejártuk Partiumot és Erdélyt, rácsodálkoztunk Nagyvárad, Bánnfyhunyad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudavarhely, Gyergyószentmiklós, Fehéregyháza, Segesvár, Vajdahunyad, Gyulafehérvár nevezetességeire, a Fogarasi-havasok, a Békás-szoros, a Pongrác-tető szépségeire. A szállásunk Torockón és Szentegyházán volt. Már péntek délelőtt láttunk az útokon gyalogos zarándokokat, ún. keresztaljakat. Péntek estétől viszont már konvojjá alakult a másnapi búcsúba haladó autók, buszok sora. Mi szombat reggel fél 10-kor indultunk el és autóbusszal másfél óra alatt tettük meg a 25 km-es utat. Amikor beértünk Csíkszeredára, felnézve a nyeregre, szinte csak a zöld fű színét láttuk. Akkor még csak sejtettük, hogy velünk együtt sok ezren vannak úton a Somlyó hegyére.
A kegytemplomot elhagyva már csak lépésben lehetett haladni. A kis-Somlyó felé vettük utunkat és kapaszkodtunk a nagyon meredek Jézus-hágón, ahol lassan haladtunk a Kálvária stációs keresztjei mentén. A hegytetőn a Salvator kápolnát megkerülve nagyon sok éneklős, imádkozó zarándokkal együtt a Hármashalom-oltár mögött jutottunk fel a nyeregre. Az ünnepi szentmise már elkezdődött amikor megláttuk a több százezres tömeget. Egy óra alatt megtelt hívőkkel Somlyó-hegy nyerge, vagy ahogy Borbély Gábor atya kérte:ezen a napon nevezzük ezt a helyet Mária-kelyhének.
A misén az olvasmány, az Evangélium is énekelve hangzott el, nagyon szépen szólt az énekkar. A Szentbeszédet, mintmár említettem Borbály Gábor, ny. csíkszeredai főesperes tartotta. A mottója: "Magasztalja lelkem az Urat". Szívből jövően szólt az édesanyákhoz, a testi-lelki terhet cipelőkhöz, a szenvedőkhöz és valamennyi fizikailag (ill. lélekben) jelen levőhöz, elénk állítva Szent Imre, Szent Erzsébet és a többi hős, magyar vértanú emlékét. A beszéd meghallgató itt: >>>.
A nagy melegben jól esett egy kis séta, amíg megkerestük az áldozást végző atyákat a tömegben és sorban álltunk, hogy magunkhoz vegyük Krisztus testét. A szentmisén végig átélhető volt az áhitat, Szűz Mária közelsége. A legfelemelőbb a himnuszok eléneklése volt. Csak elérzékenyülve, gombóccal a torkunkban lehetett énekelni a világ valamennyi tájékáról ide zarándokolt magyarral együtt a Székely-himnuszt. A mise után öröm volt látni ünneplő, éneklő csoportokat és hazainduló csíki, gyergyói zászlós, csengetős keresztaljakat.
Persze búcsú is volt ez, az utak mentén lehetett venni mindent ami szem és száj ingere. Bár visszafelé, megjött a hagyományosnak mondható égi áldás, és ez rontotta az árusok forgalmát, de nem rontotta el a hívők lelkületét, a két óráig tartó visszaútban egy hangos, veszekedő szót sem lehetett hallani.
Nem illett a magyarság ezen nagy ünnepének lelkületéhez, hogy "civilek" is szót kaptak az oltárnál, bár a ferences atyák azt nyilatkozták, hogy rendkivül sok kérést, önkéntes felszólatót utasítottak el, szerintem kár, hogy egy kivételt mégis tettek. Ez akkor is igaz, ha a DunaTV elnökéről van szó, aki ajándékot hozott és adott át. Jobb lett volna, ha ezt más körülmények között teszi meg, és inkább arra ügyel, hogy az operatőr helikoptere ne a himnuszok alatt keringjen a hívők fölött.

Valcsák László
Véleményét, gondoltatát írja meg a FÓRUMban!

Ima a Csíksomlyói Szűz Máriához

Üdvözlégy Csíksomlyói Szentséges Szűz Mária,
keresztény híveidnek Segítő Anyja!
Íme, kegyszobrod előtt térdelve mély alázattal
mutatom be tiszteletemet és hódolatomat.
Te általad ajánlom fel magamat Istennek, és
remélem, hogy általad elnyerem mindazokat
a kegyelmeket, amelyekre oly nagy szükségem van!
Irgalmas Jó Anyám, tekints reám, fogadj engem
Anyai jóságoddal és megértéseddel!
Bizalommal jöttem ide, mint édesanyámhoz,
hatalmas pártfogómhoz, életem vezércsillagához.
Végy anyai oltalmadba, és nyújtsd felém kezedet,
Mely engem gyámolítson, vezessen és oltalmazzon!
Hallgasd meg buzgó kérésemet, segíts minden ügyemben,
vigasztalj szenvedésemben és bánatomban,
oltalmazz a veszélyben, ments meg a bűnre vezető
kísértésektől, légy betegségemben ápolóm és
halálomkor vigasztalóm!
A te kegyes oltalmadba ajánlom nemcsak önmagamat,
hanem szüleimet, testvéreimet, rokonaimat,
barátaimat, jótevőimet és mindazokat,
akikért imádkozni tartozom.
Nyerd meg mindnyájunk számára a Mennyei Atya
irgalmát és az Úr Jézus szeretetét és a Szentlélek
kegyelmét, hogy testben-lélekben megszentülve
éljünk e világon, holtunk után pedig Veled együtt
örvendezzünk az Örök boldogságban!
Csíksomlyói Segítő Szűz Mária, könyörögj érettünk!

Anyák napjára

Anyám a föld alatt van,
vigyázok, rá ne lépjek.
Nem tudom mily alakban
Költi fel az élet.
Könnyű, soványka teste
Nem tudom, hogy mivé lett.
Bogárka, búza lett-e
Vigyázok, rá ne lépjek
Lehet-e ennél szebben gondolni anyák napján a szülőanyára,
mint Ratkó József tette e versében?
Vagy lehet e szebben gondolni
az ég vizében kékítőt oldóra,
a kiszínesedni nem tudó fekete rózsára,
a könnyű álmot ígérőre,
mint József Attila, Csoóri Sándor, és Sütő András írták,
gyönyörűen leírt soraikban.
Az édesanyák életünk adói, akiknek a legszebb virággal sem lehet
megköszönni létünket, féltő gondoskodásukat, anyanyelvünket, hitünket, és emberi tartásunkat.
Ma, virágot kell vinnünk Nekik, és megcsókolni a kezüket, és ha már nem élnek, a lelküket, sírkeresztjükön.
Kérjük rájuk (és magunkra is ) mindannyiunk égi édesanyjának
pártfogását.

Nagyhét

A nagyhét, különösen a szent három nap (Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat) mind teológiai mondanivalójában, mind pedig a liturgiában a leggazdagabb az egyházi év folyamán. Természetes, hiszen megváltásunk titkait ünnepeljünk. Fontos megismernünk ezeket a napokat, hogy meg is értsük azokat a szertartásokat, amelyeken résztveszünk.
Nagycsütörtök. Három dologról emlékezünk meg ezen a napon: az Eukarisztia alapításáról, a papság alapításáról, Jézus szeretet parancsáról. A püspöki székesegyházakban délelőtt a püspök misézik az egyházmegye papjaival. A szentbeszéd után történik a papi fogadalmak megújítása. A papszentelésben egyszer fogadalmat tettünk a papi kötelességek lelkiismeretes teljesítésére, Nagycsütörtökön, a papság alapításának napján, ezeket a fogadalmakat megújítjuk. Ebben a szentmisében szenteli meg a püspök a szent olajokat, a keresztelendők olaját, a krizmát és a szentkenetet.
Este a szentmisét az utolsó vacsora emlékére tartjuk. Az utolsó vacsorán mosta meg Jézus tanítványainak a lábát. Majd elhangzik: "Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim, ha szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13,34-35) Nagycsütörtökön az utolsó vacsorán alapítja Jézus az Eukarisztiát, az Oltáriszentséget. Ez tulajdonképpen az első szentmise. A misében a nagyböjti lila színt felváltja a fehér. A Dicsőségnél megszólalnak a harangok, a csengők, majd nagyszombat estig elhallgatnak, helyettük kelepelőt használnak. Szentmise végén átviszik az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz, majd mindent eltávolítanak az oltárról, ez az ún. oltárfosztás. Nagypénteken az üres oltár emlékeztet a ruháitól megfosztott Jézusra. Szentmise után szentségimádás van, ezzel emlékezve Jézus Olajfák-hegyi magányára, halálküzdelmére.
Nagypéntek. A gyász és a fájdalom napja. Igaz, Jézus halála a megváltást szerezte számunkra, de ezen a napon mégsem a megváltásból fakadt örömre gondol Egyházunk, hanem annak drága árára: Jézus szenvedésére és halálára. Ezért hallgatnak a harangok. Ezen a napon nincs szentmise, csak este tartanak szertartást (sokan csonka misének nevezik) Jézus szenvedésének és halálának emlékére. Igelitugiával kezdődik, ebben olvassák vagy éneklik Szt. János evangéliumából a szenvedéstörténetet, a Passiót. Ez után ünnepélyes könyörgések következnek, majd pedig a hódolat a szent kereszt előtt. A pap ünnepélyesen leleplezi a keresztet, közben háromszor énekli: "Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!" Erre a hívek válaszolják: "Jöjjetek, hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet, üdvözlégy szent keresztfa!" A keresztet a szentsírhoz helyezi. A ministránsok (vagy mind a jelenlevők) egyenként jönnek és térdet hajtanak, majd megcsókolják a keresztet. Ezután jön a szentáldozás. A szentségtartót, egy átlátszó lepellel lefedve a szentsírhoz viszik, majd csendben kivonul a pap a ministránsokkal. A szentsírnál szentségimádást tartanak. A lepellel borított szentség jelzi, hogy Jézus sírban nyugszik.
Nagyszombat. Egésznapos szentségimádás van a szentsírnál. Este a fény ünnepével kezdődik a szertartás, a tűzszenteléssel. A szent tűz Jézus tanítását jelképezi, aki azt mondta, hogy tüzet jött bocsátani a földre. Meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, mely a feltámadt Krisztust jelképezi. Örömének, igeliturgia következik. A megszokottnál több olvasmány van, melyek rávezetnek Húsvét misztériumára. A Dicsőségnél újra megszólalnak a harangok, és ünnepi alleluja csendül fel. Ilyenkor újítjuk meg a keresztségi fogadalmakat. Ha lehet, ilyenkor kereszteljenek is. Az első századokban, hosszabb felkészítő után és miután életvitelükkel alkalmasnak is találták, keresztelték meg a jelölteket. A szentmise folytatódik a megszokott módon. A legszebb szertartás: a Feltámadás. Ezt a szertartást csak az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban ismerik (máshol nem a világon). A szentsírnál a pap elénekli a 138. zsoltárt: "Istenem, Te megvizsgáltál, és jól ismersz engemet...". A körmeneten viszik a feltámadt Krisztus szobrát, valamint a húsvéti gyertyát. A harangzúgás, az alleluja a keresztény ember örömét fejezi ki a megváltás, a feltámadás ténye miatt.

Elkészült a templom új tetőszerkezete

A felújítás két részből állt: az egyik, amit a lakosság is észlelt, a tetőfedés, a másik, ami rejtve maradt a hívek elől, a tetőtéri faszerkezet kijavítása és részleges cseréje. A köze száz éves ácsozat ugyanis az idők során a favédőszerek hiánya okán néhol már kézzel porlasztható állapotba került, mint azt képeink bizonyíttják. Az október 30-i átadási határidőt épp a faszerkezetek állapota miatt nem lehetett tartani, mert
a munkák során kiderült, hogy a tervezettnél jóval nagyobb részt kell kicserélni. Ezeket a speciális méretű gerendákat le kellett gyártatni, ez pedig több hét csúszást eredményezett, mivel közel 14 köbméter fát kellett bedolgozni a tetőszerkezetbe az előzetesen tervezetten túl. A határidőt így november 30-ra kellett módosítani, amit sikerült is teljesíteni. A szentély felett lévő kúpos tetőszerkezet fedése igazi kihívást jelentett. A nagy dőlésszög miatt ipari alpinista alvállalkozókat kellett alkalmazni, és az Ausztriából rendelt különleges hódfarkú cserepeket egyenként kellett kifaragni. Ez pedig a szentély fölötti részen közel 5000 darab cserép nagy részének a faragását jelentette. A cserépfedés legtetején lévő vörösréz süveg most jól mutat, de sajnos, később meg fog feketedni. A tetőcserepekre viszont ötvenéves garanciát ad a gyártó cég.
A képalbumban nyomonkövethető a munkálatok lépései és a hivatalos átadás is. A felszentelés Szent Sebestyénkor, a város Fogadalmi ünnepén lesz, 2007 januárjában.

Adventi hangverseny december 9-én

Az "Éneklő ifjúság Kodály országában" címmel megrendezett találkozón a Jókai úti óvoda, a Pázsit úti óvoda, a Kossuth Lajos Általános Iskola, a Baross Gábor Általános Iskola, az I. István Általános Iskola, az 5. sz. Általános Iskola, a Kodály Zoltán Általános Iskola, a Bajza József Gimnázium, a Damjanich János Ipari Szakképzési Intézet kórusa és a Kocsis Albert Zeneiskola kamarazenakara lépett fel a templomot zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Az advent időben, mikor karácsonyra készülünk jó volt hallgatni Kodály adventi énekjét, a régi magyar karácsonyi dalokat vagy az Ave Mariat. A műsor végén a résztvevők közösen énekelték Dvorák Égi, Szent békéjét. Köszönjük a kórusvezető-tanároknak, akik áldozatos munkával készítették fel a gyerekeket erre a fellépésre, köszönjük a hangszeres kísérőknek, köszönjük prépost atyának, köszönjük a támogatást az önkörmányzatnak és a polgármesteri kabinetnek, de elsősorban köszönet és elismerés a fellépő, éneklő gyerekeknek!
>>>KÉPALBUM

AUGUSZTUS 20 -SZOBOR MEGÁLDÁS, KENYÉR SZENTELÉS

Dr. Beer Miklós püspökatya szobormegáldása

Urunk! Istenünk!
Kérünk, add megszentelő áldásodat erre a szoborra, amelyet hálás emlékezettel állítatott Hatvan városa.
Az emlékezés a hűségnek legsajátosabb megnyilvánulása: vállalása és megbecsülése annak a történelmi örökségnek, amelyet elődeink hagytak ránk.
Kérünk, Urunk, hogy ez a szobor, amely emléket állít Grassalkovich Antalnak valóban emlékeztessen a történelmi örökségre, amely lehetőséget és feladatot is ad a város ma élő polgárainak. Akit e szobor megjelenít,legyen példája az értékteremtő és áldozatvállaló emberi magatartásnak és sarkaljon méltó követésére.
Urunk! Áldd meg mindazokat, akik fontosnak tartották, hogy e szobor létrejöjjön és akik áldozatukkal, művészi munkájukkal hozzájárultak megvalósulásához. Add Urunk, hogy valahányszor erre visz utunk, tisztelettel hajtsunk fejet a város nemes mecénása előtt és lehetőségeink szerint mi is tegyünk meg mindent közös kincseink gyarapítására és megóvására.
Add tehát megszentelő áldásodat Istenünk erre a szoborra: Atya, Fiú, Szentlélek nevében: Amen. >>>KÉPALBUM

JANCSÓ IMRE GYÉMÁNTMISÉJE

"Csak azt tettem, ami a kötelességem volt."

Jancsó Imre gyémántmiséje Hatvanban

A hatvani Szent Adalbert-templomzsúfolásig megtelt július 2-án, vasárnap, amikor a sokak által ismert és tisztelt Jancsó Imre tartotta gyémántmiséjét.
Az ünnepi szentmisén több száz hívő adott hálát Jancsó atyával mozgalmas papi életéért. Köszönetet mondani Istennek, minden jó adományozójának gyűltek össze a hívek, azért az odaadó szolgálatért, amit a jubiláns nyújtott az elmúlt hat évtized alatt.
Hosszú munkássága során szolgált Kecskeméten, a Dunántúlon, Taksonyban, Püspökhatvanban, Hatvanban és most Ágasegyházán és Ballószögön. Munkakedve ma sem hagyja el.
Nem volt könnyű élete pedig, azután sem hogy kiengedték a börtönből, de megtanulta hogy az egyenes út az igazi, amelyet boldogan, szeretettel járt végig. A ráosztott keresztet vállalta bátran, hirdette Krisztus evangéliumát, nemcsak szavával, de egész életével és szíve minden szeretetével.
Fiatalon jezsuita lett, mert Krisztus szolgálata állt vágyai középpontjában, mert vállai munkabíróak, mert a lelke szárnyalni tud, mert nézetei nyitottak, és mert a szívébe belefér az egész világ. Jezsuita lett, mert tud és szeret tréfálni és másokkal együtt kacagni és tud néha még önmagán is nevetni. Életét végigkísérte a Szent Ignác-i gondolat, csak az Istennek való tökéletes odaadásnak van értelme.
Papként kimenni a világba ma sem könnyű, nem volt könnyű 60 évvel ezelőtt sem. 1946-ban Krisztus papjává lett és töretlen optimizmussal és erős hittel szolgálta egyházát még a börtönben is. Elveit még akkor sem adta fel, amikor eltiltották a papi működéstől, amikor félreállították, üldözték, mint ártalmas személyt. De akit jó anyagból gyúrt a Teremtő az tovább megmarad, tartja a mondás.
Elismerést, kitüntetést sosem kapott. De 87 éve alatt vagyont gyűjtött emberségből, sokunk szemében példa lett, igazodási pont és mérce. Kisebb-nagyobb falvak, települések káplánja, hitoktatója, plébánosa volt. Egyszerű, vidéki pap 1946-tól napjainkig - ma ez a megnevezés felér (talán többet is ér) egy neki adott magas egyházi kitüntetéssel.
A szentmise elején Koza József hatvani prépost-plébános köszöntötte Imre atyát, a mise végén pedig Dr. Köles József a hatvani egyházközség világi elnöke köszönte meg a Hatvanban eltöltött 16 évet. Lukács András apát, turai plébános, mint a kerület esperese a környék papjai nevében köszöntötte Jancsó atyát és köszönte meg azt a szolgálatát, amit a kórházban fekvő betegek ellátása érdekében végzett. Imre atya 16 évig látta el szentségekkel a kórház betegeit, haldoklóit és nyújtott lelki vigaszt a szenvedőknek. A helyben működő imacsoportok nevében többen is megköszönték Imre atya szolgálatát.
Kedves gesztus és figyelmesség volt, hogy azok, a ma már felnőtt férfiak, akik a Hatvanban töltött 16 év alatt ministráltak Imre atya mellett, a gyémántmisén ismét ministránsruhát öltöttek és segítették Imre atyát oltár szolgálatukkal.
"Fölkent engem az Isten Szentlélekkel és erővel, hogy körüljárjak jót cselekedvén." (V.ö.Apcsel. 10,38 ) Hatvan évvel ezelőtt ez volt olvasható Jancsó atya újmisés szentképén is és most a gyémántmisén is e gondolat köré foglalta prédikációját. Beszélt a papi hívatás nehézségeiről, örömeiről, fájdalmairól, szépségeiről.
Imre atya megkapta az Istentől azt a kegyelmet, hogy immár hat évtizede dolgozhat az Úr szőlőjében, körbejárva az országban hogy jót cselekedjen. Deo Gratias! Istennek legyen hála 60 esztendős papi szolgálatának kegyelmeiért!

Szöveg:Sinkovics Erika
Kép: Basáné Révész Erzsébet

MENDE

Keressük egymást!
Váci egyházmegyei találkozó Mendén
Tavaly Nógrádsáp adott otthont az első váci egyházmegyei találkozónak. Idén július elsején és előtte való nap Mende várta a plébániákat, lelkiségeket az örömteli ismerkedésre, együttlétre. Száznegyven segítő dolgozott hét csoportban a nagyszabású rendezvény megvalósításán - nem rajtuk múlt, hogy kicsit kurtább lett a program a második nap: a reggeli zsolozsma, a köszöntők, majd Eperjes Károly előadása után a szombatot majdnem elmosta az órák hosszán át szakadó eső. Elmentek sokan, ám az előrehozott kezdésű záró misére még így is csaknem ezren maradtak.

A pénteki napsütéses napon sportversenyek zajlottak különböző helyszíneken: a plébániák, papok, ministránsok labdarúgásban, kosárlabdázásban, kézilabdázásban, asztaliteniszben, lengőtekézésben, célbadobásban, métázásban mérhették össze tudásukat. Este Bábel Balázs érsek mutatta be a szentmisét. Utána a gitáros-énekes csoportokat a Gável testvérek koncertje követte; végül a Csürrentő együttes és Kovács Edina várta táncot ropni a fiatalokat a művelődési házba. Éjféltől templomi szentségimádásban lehetett elcsendesülni.



Másnap az ifjúság számára korosztályonként külön program indult, játékokkal. A tizenévesek kiscsoportokban beszélgettek egy példázatról: a kisszívűség betegségében szenvedő embereket sorra a mosoly és az érintés gyógyította meg, amellyel aztán tovább gyógyítottak.

A beboruló, zimankósra váltó idő miatt elmaradtak a plébániák, karizmák, szerzetesrendek, mozgalmak bemutatkozásai, s Beer Miklós megyés püspök is hamarabb érkezett az ünnepi mise celebrálására. A templomba, illetve a pavilonok és esernyők alá húzódtak a hívők, egyesek így is bőrig ázva. Ebben a zivataros hangulatban hallgattuk a tanúságtételeket: ahogy a valkói háromgyermekes asszony Jézus szemével igyekezett nézni férjét, környezetét, a gyereknevelés gondjait, s ahogy Jézussal a szívükben egyre inkább az egyházközség vérkeringésébe csatlakoztak.

A szolnoki plébános, Turai János és hívei a karitászmunka megújulásáról beszéltek, hogy a bajban történő segítséggel jut el a legkönnyebben az emberekhez a szeretet szava. Szentatyánk első enciklikájában egészen konkrét tanácsokat ad a karitászra vonatkozóan, de óv is a valamiféle segélyszervezetté válástól.
A képviselő-testület lelkigyakorlatra vonulva kérte Isten segítségét mindehhez; s akkor, húsvét előtt, az országos karitász megkereste őket: segélycsomagokat kellett eljuttatniuk kalandos körülmények között a bel- és árvízkárosultak részére. Látták, mennyire nehéz helyzetben élnek emberek, és milyen felemelő segíteni nekik. Ez lett az igazi, a lelki húsvéti készülődés... S Isten megsokszorozta ajándékait: a hittanosok bekapcsolódtak ebbe a munkába; a karitász új, méltóbb helyiséget kap, több millió forintnyi adomány is érkezett e célra, egyik testvérük pedig Jézus hívására hivatást váltva elvállalta a karitász vezetését.

Beer Miklós homíliájában szintén arra hívott, hogy ne csak tessék-lássék keresztények legyünk ebben az elpuhányosodott világban, hanem Isten akaratát keressük egymásban. Keressük egymást! Tegyünk azért, hogy a fiatalok gyermeket tudjanak vállalni, hogy munkához jusson a nélkülöző, vagy hogy a gyereknevelésben támogatást kapjanak a családok. Az eső a keresztségünk vizére emlékeztessen! Krisztus nem ment el az ínség mellett, ahol járt, mindenhol gyógyított; az Eucharisztia ajándékát pedig azért kaptuk, hogy legyen erőnk mások segítésére - mondta beszédében Beer Miklós.

Szöveg és kép: Plichta Adrien (Új Ember, 2006. július 9.)